...

© Petika
 
 ...és mondá az Úr: legyen világosság!  
 És lõn világosság!  
 És Isten teremtett hegyeket, völgyeket,  
 napfényt és kék eget, folyókat, réteket,  
 növényeket, állatokat, illatozó virágokat,  
 és Isten megteremtette az embert.  
 És az ember megteremtette a fegyvert...  
 
 A Föld, az öreg sárgolyó már nyugalomra vágyna,  
 de elönti újból, s újra az erõszak hulláma.  
 Testébõl, mint tüskék, rakéták merednek  
 feltépni a lassan gyógyuló sebeket.  
 
 Lakói, bár önmagukat értelmesnek mondják,  
 pusztító eszközeiket ezerszámra ontják.  
 Miközben milliók éhségtõl szenvednek  
 élelem helyett is bombákat termelnek.  
 
 'Mit alkotott az ember ezer év alatt,  
 mindent elsöpörhet egy sötét pillanat.  
 De itt a megoldás: a neutrontöltet!  
 Házad megkíméli, csupán téged öl meg.  
 
 ... és mondá az Úr: legyen világosság!  
 És lõn világosság!  
 De az ember agyában még nem gyúlt fel a lámpa!  
 Még sötétet áraszt benne a pusztítás vágya. ...  
 
  Elõzõ vers Következõ vers Az oldal tetejére