... |
© Petika | |
...és mondá az Úr: legyen világosság! | ||
És lõn világosság! | ||
És Isten teremtett hegyeket, völgyeket, | ||
napfényt és kék eget, folyókat, réteket, | ||
növényeket, állatokat, illatozó virágokat, | ||
és Isten megteremtette az embert. | ||
És az ember megteremtette a fegyvert... | ||
A Föld, az öreg sárgolyó már nyugalomra vágyna, | ||
de elönti újból, s újra az erõszak hulláma. | ||
Testébõl, mint tüskék, rakéták merednek | ||
feltépni a lassan gyógyuló sebeket. | ||
Lakói, bár önmagukat értelmesnek mondják, | ||
pusztító eszközeiket ezerszámra ontják. | ||
Miközben milliók éhségtõl szenvednek | ||
élelem helyett is bombákat termelnek. | ||
'Mit alkotott az ember ezer év alatt, | ||
mindent elsöpörhet egy sötét pillanat. | ||
De itt a megoldás: a neutrontöltet! | ||
Házad megkíméli, csupán téged öl meg. | ||
... és mondá az Úr: legyen világosság! | ||
És lõn világosság! | ||
De az ember agyában még nem gyúlt fel a lámpa! | ||
Még sötétet áraszt benne a pusztítás vágya. ... | ||
Elõzõ vers Következõ vers Az oldal tetejére |