A múltnak dicső ragyogása
a kopár szürke félhomályban
megfakul.
A győztes csaták szép emléke,
a hősök fényes tündöklése
ködbe hull.

Az átok falaira száll,
üresen áll az elátkozott vár.

Falait egykor golyók tépték,
tornyait híres hősök védték.
Szellem vár!
Elátkozták egy tévedésért,
s a dicső múlt csak emlékképként
élhet már.

Az átok falaira hull,
ránehezül a rettenetes súly.

S a falak melyek ellenálltak
az elszenvedett hős csatáknak
mára már
összedőltek, porrá égtek.
A szellem vár életének
vége már.

Az átok feloldásra vár,
hogy újra éljen az elátkozott vár.