Hintaló	© Petika
	Évek óta minden éjjel
	arról álmodok,
	hogy álmaimnak hintalován
	a széllel szárnyalok.
	Évek óta te is kérded:
	mit jelent a szó,
	s mennyit ér a gondolat,
	ha el nem mondható.
	Száll a szó
	mint a hó.
	Ülünk a hintalovon
	és vágtatunk,
	egyhelyben lépegetünk
	közben álmodozunk.
	És a reggel hogyha eljön
	frissen ébredek,
	s igéretek tégláiból
	légvárat építek.
	Ám a várnak nincs alapja,
	a várfal: gyenge szó,
	és úgy billeg elõre-hátra
	mint egy részeg hintaló.
	Mint a hó
	száll a szó.
	Ülünk egy hintalovon
	és billegünk,
	álmunkban felrepülünk
	aztán felébredünk.
	Elõzõ vers Következõ vers Az oldal tetejére