Kamionparkoló
  © Petika

Én vagyok az út királya, s bár a külsőm durva
a kamionparkolóban odajött egy furcsa
öltözetű nő és rögtön megkérdezte tőlem:
van-e kedvem beszélgetni, s van-e pénzem bőven.

Elmondta, hogy becsületes ő, a pénzt nem lopja.
A kamionsofőröket rendszeresen szokta
segíteni egy-egy szűkebb helyre betolatni.
Ő ebben a legjobb, és ezt le meri fogadni.

Elmondta még azt is, hogy ha már nagyon kívánják
ő szívesen megmutatja nekik az irányát
a közeli benzinkútnak, ahol olcsó minden,
és ha lapos a gumijuk felfújhatják ingyen.

Beszélgettünk erről-arról, megtudtam még tőle
hány kamionosnak volt már ő a szerelője.
Mert ő nem csak a gázt nyomja, s markolja a váltót.
A motorokhoz is jól ért, erről is szólt pár szót.

Meglepődtem kissé ahogy elmesélte
amikor egy kamionsofőr kefélte
egy rozsdás csavarról az oxidréteget.
Így javította a beragadt fékeket.

Rájöttem közben, hogy mi volt a ruháján furcsa:
a szoknyáján nyomot hagyott a franciakulcsa.
Talán érted is már e vers miért korhatáros.
Mert a kipufogófüst belélegzése káros!

Elõzõ vers Következõ vers Az oldal tetejére