Kőkorszak	© Petika
Kőbölcsőben ringattak talán
minden reggel, s minden délután.
Kőlevest is kőtányérból adtak,
fejem alá kőpárnákat raktak.
Kőbalták közt élem életem
kőekével szántok földemen
kő a szívem, kőforint a pénzem,
kőtévémet kőfotelból nézem.
Korszakunkban legfőbb kincs a kő.
Kőékszerre vágyik minden nő.
Kőkemencék kőkenyeret sütnek,
kőkérvényre kőpecsétet ütnek.
Kőcipőmnek talpa rég lyukas,
kőjegyet lyukaszt a kőutas.
Kőkutyám a kőlábtörlőn horkol,
kőórámban kőkakukk kakukkol.
Kőüvegből kőkorsóba Kőbányait töltök,
Barlangomban kőkorszaki kőtáblákat őrzök.
Kőtábláim elmesélik milyen volt az élet
mikor még a közértekben kősúlyokkal mértek.
Következő vers A lap tetejére