Telefon-szerelem | © Petika | |
Telefonáltam, s mellé nyúltam, | ||
nem te voltál, akit hívtam. | ||
Kapcsolatunk csak téves kapcsolás! | ||
Három percig beszélhettünk, | ||
és megszakadt a vonal köztünk, | ||
de éreztem, hogy lesz még folytatás! | ||
Nem láttalak sosem, | ||
csak a hangod ismerem. | ||
Így kezdődött el | ||
egy telefon-szerelem. | ||
Volt zsebemben még egy 'bélás', | Amikor ezt a verset írtam egy helyi telefonhívás díja 3 percenként 2 Ft volt. (egy 'bélás') | |
de nem jött be az újabb hívás: | ||
megint hozzád kapcsolt a készülék! | ||
Három percet ismét kaptunk, | ||
hogy önfeledten társalogjunk, | ||
de éreztem: ez most már nem elég! | ||
Nem láttalak sosem, | ||
csak a hangod ismerem. | ||
Így szövődött hát | ||
egy telefon-szerelem. | ||
Ismerem már hívószámod, | ||
tudom, könnyen rád találok, | ||
a telefon mellett ülve egyre vársz. | ||
Holnaptól mégis más, kit hívok, | ||
egy kedves hang, mely elcsábított | ||
nem volt más: csak téves kapcsolás! | ||
Nem láttalak sosem, | ||
csak a hangod ismerem. | ||
Sajnos véget ért | ||
egy telefon-szerelem. | ||
Előző vers Következő vers Az oldal tetejére |