Locsolóvers	© Petika
Amikor a sivatagban jártam teveháton
az oázist megöntözni, erről szólt az álmom.
Amikor meg áthajóztam a nagy óceánt
gondolatban locsoltam a cápák uszonyát.
És amikor bőrig áztam a monszunesőben
azt kívántam ideérjek még kellő időben,
hogy ez a kis virágszál itt el ne hervadjon.
Ha az eső nem öntözte, én meglocsolom.
Előző vers Következő vers