Hisz' megmondta Könyves Kálmán, hogy nincsen ott már boszorkány.
Bár az is lehet tévedett, nem ismerhette még nejed.
A fejed a falba vered, mert nem találod a szeged.
Szeg nélkül nehéz életed, nem tehetsz falra képeket.
Nejed durcásan nézeget, s vészjóslón feléd lépeget.
Hirtelen az jut eszedbe kalapácsot fogsz kezedbe,
széles mosollyal nevetve. Rátaláltál a szegedre.
Az átok hát így ért véget, mosollyal vár nejed téged.
Te is mosolyogva nézed, s akaszthatsz szegedre képet.
