Szeged | |
© Petika | |
Képkeret egy doboz alján. Gondolkodsz a Tisza partján. Hisz' megmondta Könyves Kálmán, hogy nincsen ott már boszorkány. Bár az is lehet tévedett, nem ismerhette még nejed. A fejed a falba vered, mert nem találod a szeged. Szeg nélkül nehéz életed, nem tehetsz falra képeket. Nejed durcásan nézeget, s vészjóslón feléd lépeget. Hirtelen az jut eszedbe kalapácsot fogsz kezedbe, széles mosollyal nevetve. Rátaláltál a szegedre. Az átok hát így ért véget, mosollyal vár nejed téged. Te is mosolyogva nézed, s akaszthatsz szegedre képet. |
|
Elõzõ vers Következõ vers Az oldal tetejére |